Nyolcvannyolcvannyolcasépp.

Minnél több időt töltök el egy bizonyos kollegámmal (akik ismernek tudják ki az), annál biztosabb vagyok benne, hogy a gyilkosság bizonyos esetekben nagyon jó dolog is lehet. Kár, hogy nem lehet napalmot kapni minden sarki kisboltban... lenne pár ötletem vele.
És érdekességképp. Két fogamról mintha lejönne a zománc... vagy nemtom. Pedig rendszeresen mosok fogat. Egyszerre ijesztő és furi is a dolog, de a fogasdoki csak hétfőn rendel, addig nyaral, mert megérdemli. Már előre látom a számlát (nem, nem megyek SZTK-ba), és a doki fejét, amikor meglátja a problémámat. Aztán lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot. Mindenesetre nem tetszik a dolog. Mármint nem az a része, hogy lehet fájni fog, az nem érdekel. Az nem tetszik, hogy még jópár napot kell várnom. míg kiderül, mi is a konkrét baj. Átrágtam magam már pár fogászati oldalon, de nem jöttem rá... ez aggaszt...