Hatvanegy - Nagy utazás.

Holnap eljő a várva várt nap. Leutazom Szekszárd Citybe, mert már rég megígértem Jankuccnak. Halleluja. Kelhetek 0600-kor, hogy 0720-ra kiérjek a buzikurvák gyűjtőhelyére, a már szebb napokat is látott egykori motorverseny pályára, a Népligetbe, ott is természetesen a buszpályaudvarra. Ha ez a terv sikerül, akkor irány a vadon. 3 óra száguldás a nagy messzeségbe, egyenesen bele a napfelkeltébe. Remélem hőség lesz, és mindenki meg fog fulladni a buszon (én nem, mert immunis vagyok az efféle földi dolgokra), valamint remélem azt is, hogy az összes öregasszony a kanadai hokiválogatottat megszégyenítő bádicsekkel fog belökni a jármű alá, hogy előbb szálljon föl. Ha megpróbálják, halál rájuk. Utána folytatódni fog a harc az ülőhelyekért. Remélem. Csak hogy ne legyen egyszerű az utam... Ekkora távot még soha nem tettem meg egyedül. Nem mintha félnék, csak ez ilyen jubileum jellegű. Fel is készülök rá rendesen. Viszek magammal telefont meg pénzt meg övtáskát (az övtáskából még véletlenül sem veszem ki a legfontosabb kellékeket. Nem, nem a tamponokat. 5-6-8-as imbuszkulcs, foltkészlet, SKS minipumpa, FIDESZ ill. MSZMP toll). Meg zenét. Valami agybomlasztó beteg zene kéne, amit lehet hangosan hallgatni. Mondjuk korai Cradle. Az emberek azt fogják hinni, hogy felvettem valakinek hányását, és zajt kevertem alá. Vagy nem is fogják hallani. Kaját piát nem viszek, minek. Ha nő lennék, akkor valsz egyheti hidegélelem adagot, és 4 liter vizet vinnék, hátizsákban. De nem vagyok. Szerencsére. Szal hajrá.
Egyéb gondolatok. Kezdem nagyon utálni azokat az embereket, akik trendből szurkolnak a braziloknak. Én szeretem a brazil csapatot, mert jók, de az a túlistenítés, ami körülöttük zajlik, az valami nevetséges... a kis tinilányok meg diszkóribancok azért vannak oda értük, mert nem ismernek más csapatot, és mert ők nyerték a legutóbbi VB-t... amikor a franciák elverték őket, akkor bezzeg minden trendibuzi franciadrukker lett... Fuj, hogy én hogy utálom az embereket.
Mellesleg a mai napom jó volt. Legalábbis a délután-este kombó. Kezdtem egy kis ex-Adrizással, hintáztam (évek óta nem ültem hintában, és rá kellett jöjjek, hogy még mindig szédülök benne), utána irány a teabolt, ahol a világ legkedvesebb eladója, Zsuzsika főzött nekem 3 csésze marcipános teát, miközben a boltból néztem a VB-t... Szal az így jó volt. Igaz, hogy a szünetben, mikor fellátogattam a boltba az ott felejtett teástermoszért, betalált egy büdösszájú, dadogós bolond, aki pézsmatulok IQ szintjű agyával (elnézést a Nemzetközi Pézsmatulkok IQ-szintjét Vizsgáló Szervezettől) nem volt képes felfogni, hogy NEM DOLGOZOM ma, és folyamatosan köpködte 3 centiről a pofámba a szavakat, amiket átlag 5 perc elteltével megformált. Nembaj te paraszt, találkozunk még a bringaúton. Született halott vagy, ahogy Zsombor mondta vala...
Ma más nem történt. Örüljetek ennyinek, majd talán beszámolok a holnapi útról. Ámen.