Száztíz.

Itt van az ősz itt van újra... aki most valami depressziv postra számít, azt ki kell ábrándítsam. Ősszel általában depresszívek az emberek, előjön a halálhangulat, meg hasonlók. De most kivételesen nem. Tegnap pl. kifejezetten jól éreztem magam próbán. Amikor a Belive In Nothingot vagy a Come Cover Me-t játszottam, egészen kellemes nosztalgikus érzés kapott el... hirtelenjében el is nyomtam a Nemo-t, vagy 3x egymás után. Régi szép idők rulz. A Magnum cucc volt összerakva, és a ládbob valami eszméletlen mód jól szólt... Laci nagyon eltalálta a hangzást... A Ghost Love Score egyre jobban megy, annyi a gáz, hogy a fülesben nem hallottam rendesen a dobot, így nem mindig ugyanazt játszottam... kotta meg nem létezik hozzá... Valamint kisebb leegyszerűsítésekkel ugyan, de a Question Of Heaven az Iced Earth-től is összejött. A vége fele lévő, szösszenetnyi dobszólók azért kemények... Hazafele meg sunshine, a lehullott falevelek színes kavalkádja.... Elég jó hangulatom lett tőle. Egy kis triál is belefért még a nap vége fele, habár a 2 óra aktív heavymetaltól kicsit punnyadt voltam már.

Meg adok nektek két World Of Warcraft videót. Legyen mit nézni. Ezek ilyen rajongók által kreált cuccok. Elég jók...

My Life, My World

World Of Warcraft - Return