Százhét.

Miért van az, hogy egy olyan adatlapot, ami hozzám tartozik, jobban őriznek, mint valami atomtáskát? A polgármesteri hivatalok ugyanis ilyen erődítményhez hasonlítanak. Kamerák, security-k, rácsok, kordonok, páncélajtók. És ahhoz, hogy hozzájuss a saját okmányodhoz, ahhoz végig kell állnod kilóméteres sorokat. Még jó, hogy gyakorlatilag mindenhol van protekcióm... Vagyis... nem. Tűzoltó ismerősöm nincs. Csak ex-tűzoltó. Van ellenben 4 rendőr (ebből 1 kommandós, 2 nyomozó, és 1 ezredes a belső elhárításnál... szal rettegjen aki ellen feljelentést teszek, muahaha [sátáni kacaj]); orvosból talán 2, egy sebész meg egy szimpla doki, vannak ismerősök önkormányzatoknál, állítólag ismerünk képviselőt is, bár vele még nem találkoztam... számtalan befolyásosabb ember zenészkörökben (bezzeg egyik sem a PeCsa-ában...). Mondjuk soha nem "éltem vissza" ezekkel, az olyan szemét dolog lenne, meg amúgyis... Pedig rendőr cimborám mindig mondja, hogy bármi van, egyből hozzá menjek, és akkor tuti megoldódik az ügy, lévén eléggé magas a beosztása... ezt mondjuk észben tartom. Ilyen iratelvesztésnél viszont jó a kapcsolat, mert a többórás procedúra leredukálódik 30 percre + utazás, ami abszolúte nem vészes. De ha végig kell állnom a sort, az sem zavar. Szeretem nézni, ahogy mindenki tiszta ideg és rohanás, és hülyének néznek, amikor halál nyugodtan zenét hallgatva üldögélek, és röhögök rajtuk. Ez jó. Meg az is, hogy most már van személyim. Nem mintha hiányzott volna. Általában 3-4 évente elhagyom, ez már-már ilyen rendszeres dolog...