Hetvenkilenc - Ma sem volt jobb, mint eddig.

Rávettem magam és megcsináltam a fékem. Történt ugyanis, hogy valami rejtélyes módon zsír került a fékpofára, én ezt nem vettem észre, és hazafele menet vidáman behúztam a féket. Aztán még vidámabban néztem, ahogy változatlan sebességgel gurulok tovább... Először arra gyanakodtam, hogy levegős lett a fék, vagy valahol folyik az olaj, rá a fékpofára, de csak miután hazaértem (vicces volt fék nélkül, bár ha jól emlékszem ugyanúgy állatkodtam, mint fékkel...), akkor vettem észre, hogy ott bezony piros zsír figyel. Remek. Gondoltam lemosom foltbenzinnel a rotort, és kicsit megreszelem a pofát, de sajna ez már nem segített. Új fékpofa. Cash híján kénytelen voltam egy 1500 HUF-os utángyártott Zoggie fékpofát venni a 7000 HUF-os eredeti Hayes helyett. És akkor itt küldeném el az egész Zoggie céget az anyjukba, mivel a fantasztikus fékbetétjük pont annyival nagyobb a gyárinál, hogy valahol a munkahengeren belül beszorul, és így a dugattyú nem tudja visszanyomni rendesen, emiatt folyton beleér a rotorba. Halleluja. Reszelhettem rommá a betétet. DE sikerült. Most már csak egy olajcsere kell, ugyanis csöppet nyúlik... de azt majd a műhelyben. Máskor.
Ma szokásos káosz volt a boltban, erről nincs is mit mondani. Az emberek hülyék. Viszont a fékhiány miatt kénytelen voltam a triálbicóval közlekedni, és rájöttem, hogy az esti triál remek kis idegesség levezetés. Jól esett.
És nemrég hallottam ezt a mondatot egy filmben: "Én már csak ilyen vagyok. Hiszek az emberekben, legfeljebb újra és újra csalódom bennük..." Asszem így volt. Mindenesetre ez mostanában nagyon igaz rám...