Hetvenhét - Vége.

Véget ért a VB, gyász van. Nemcsak azért, mert az unalom legyőzte a focit, hanem azért is, mert most jó ideig nem fogok látni futballt TV-ben... lehet elő kéne fizetni a Viasatra vagy a Sport 1-re...
Jó kis döntő volt tegnap, az olaszok meglepően jól kezdtek, főleg miután bekapták az első gólt. De amint egyenlítettek, ráültek az eredményre, ahogy szokták, és onnantól halál volt. A 11 es párbajban persze nem az igazság győzött. Az olaszok sajnos nyertek, legyőzve ezzel a normális focit (normális foci alatt nem a franciákat értem). Annyi jó csapat indult a VB-n, mégsem adatott meg egyiküknek sem, hogy eljussanak a végéig. Itt azon csapatoknak volt esélye, akik színészkedésre, időhúzásra, 11-es párbajra mentek, nem pedig a nyerésre. Öröm volt látni, ahogy az USA 9 emberrel megfogta a digókat, vagy ahogy az ausztrálokról lepattantak az olasz játékosok, amikor szabálytalankodni akartak. Öröm volt látni, hogy a japánok tisztelték a brazilokat, és nem színészkedtek, rugdosódtak. Öröm volt látni Beckham szabadalmaztatott szabadrúgás góljait, Crouch fejeseit, Rooney támadásait. Öröm volt látni, hogy a kis afrikai csapatok mennyire élvezettel fociznak. És szomorú volt látni a hozzá nem értő bírókat, akik miatt állt a zseniális angol - svéd meccs, mert nem tudta, hogy a két ország kicsit keményebben játssza a focit (de játssza), mint pl. egy portugál vagy olasz csapat, akik minden legyintésnél összeesve könyörgönek egy piros lapért... szép.
De sajnos ez van, ezt kell szeretni. Lesz itt még EB, Bl, minden ami kellhet. És az olaszok még meg fogják tanulni, hogy nem az a foci, amit ők játszanak... az egyetlen meccs, ahol jól játszottak, az a németek elleni 2x15 perces hosszabítás volt, és az utolsó két gól. Ha mindig úgy játszanának, akkor nem lenne semmi bajom velük. De sajna nem így van.