vasárnap, június 11

Ötvennégy - Nightwish DVD.

Megérkezett és elkezdődött. Eljött a nagy pillanat. Végre megszereztem a Nightwish új DVD-jét, az End Of An Era-t. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy ez az utolsó koncert, amin Tarja Turunen énekel, ill. ez az a koncert, ami befejezte a Once turnét. A kép és hang valami hihetetlen zseniális lett. A vágásokkal csak annyi a bajom, hogy néha túl gyorsan ugrál egyik képről a másikra. Ezt mondjuk meg lehet szokni. Amit nehezebb, az Tarja angol kiejtése. Sokat romlott az évek során, amit nem értek, hogy miért történt... talán jobban koncentrál a hangjára, mint a kiejtésre. De még erre is azt mondom, hogy OK, mivel minden más kárpótol érte. Az összes hangszert tökéletesen lehet hallani, a kép minősége meg egyszerűen lenyűgöző. Nagyon sokat improvizálnak (legalábbis Jukka), ami miatt nem lesznek unalmasak a már ezerszer hallott számok. A zenei összeállítás a szokásos, az összes nagy Nightwish nóta elhangzik. Külön kuriózum John Two-Hawks külön száma (ő énekel, kántál ill. indián fúvós hangszeren játszik a Creek Mary's Blood nótában, az egyik legszebb Nightwish számban). Szal őt külön meghívták erre az estre, hogy eljátssza a saját nótáját, valamint "besegítsen" a Creek Mary's Bloodba. Talán a koncert legmeghatóbb pillanatai közé tartozik, amikor Tuomas elsírja magát az Ever Dream elején, vagy amikor Tarja a Kuolema Tekee Taiteilijan énekli, és közben a háttérben óriási kivetítőkön képeket mutatnak a tagokról, régi koncertekről... nos az a rész még nekem is csöppet ütött... Amúgy mindenki hozza a formáját, iszonyat felszabadultan játszanak. Aki valamennyire tisztában van azzal, ami a Nightwish körül zajlott az elmúlt időben, annak még jobban át fog jönni ez a felszabadultság. A Slaying The Dreamer végén, a zúzdás résznél lehet igazán érezni, hogy ott minden minden mérgüket, dühüket beleadják... félelmetesen szól. Említésre méltó még a Phantom Of The Opera vége, ahol Tarja elég keményen kiengedi a hangját. Valamint a Tarja szünete alatt csak a srácok által játszott Pink Floyd feldolgozás, a High Hopes. Más, mint az eredeti, de szerintem jobb is... Marco hangja szerintem az egyik legkarakteresebb, legerőteljesebb hang a mai metal színtéren. Hátborzongatóan jól szól... Empuu is megmutatja itt, hogy nem csak monoton riffeket tud játszani, a nóta bőven ad lehetőséget gitárszólókra.
A DVD-n helyett kapott még egy 55 perces dokumentáció is, ami a koncert előtti pár hetet mutatja be... igazából itt lehet látni, milyen volt a viszony Tarja és a srácok között az elmúlt időszakban. Érdemes amúgy ezzel kezdeni, és utána a koncert. Még élvezetesebb lesz...
Azt kell mondjam, hogy ez egy alapmű lett. Egy etalon, egy kötelező darab. Mindenkinek. Minden tiszteletem Tuomas Holopainen-é, amiért megcsinálta a Nightwisht.

Nincsenek megjegyzések: