szombat, június 3

Ötvenkettő - Kösz a halat.

Ennyi volt, köszi mindenkinek, akinek köszönhetem, hogy így döntöttek. Köszi. Nincs harag.

Úgy érzed ennyi volt, nem bírod tovább,
Hajtottál évekig, de belefáradtál.
Összedőlt minden, mint egy ócska kártyavár.
Nem maradt más.

Csak elveszett álmok miket évekig kerestél,
Újrakezdted százszor, de mindig vesztettél.
Folytatni nincs erőd, űgy érzed, nincs jövőd,
De nem adhatod fel, van még időd.

Valamiben hinni kell
Próbáld meg újra
Próbáld meg másképp.
Valamiben hinni kell
Próbáld meg mégegyszer,
A reményt soha ne add fel!

Lehajtott fejjel a szekadék szélén állsz,
A fájó érzések vadul törnek rád.
Szabadság szárnyait ne tépd le magadról
Drága az életed, ne dobd el magadtól.
Hidd el, hogy van erőd, hidd el, hogy van jövőd,
Nem adhatod fel, van még időd!

Ez lesz.

2 megjegyzés:

kalmanfarkas írta...

mi ez a melankólikus nihilista életfilozófia? elütötte az aranyhaladat egy tengeralattjáró, vagy mi?

Dani írta...

Ejj... derék Kálmánom... ennél sajnos sokkal rosszabb a helyzet. Csak egy gondolat: ne bízz senkiben. Még a Sálkarú Godzillában sem.