Negyven.

Annyira csábító volt az a kis pörkölt tésztával, hogy nem bírtam otthagyni a hűtőben. Kár, hogy a pörkölt és a tészta is romlott volt. De sebaj, a só csodákra képes. A romlott ételt (legyen az akármi), jól meg kell sózni, és máris fogyasztható. Egészséges életmód rulz.

Marci barátom cimborájának a blogján pedig oly jót kacagtam, hogy még mindig fáj a hasam. Itt van a link. Érdemes visszaolvasni egészen addig, míg az Ölyves őrület kezdődik. Valószínű, ha tudnám miről van szó, még jobban kacagnék, de ez egyelőre nem lehetséges. Addig is jó az.

Mellesleg a pörkölt után elhatároztam, hogy megeszem a maradék tejberizst is (vagy ahogy Benny bácsi mondaná: tejbelizs). Be is tettem a mikróba, majd elmentem zivatart nézni. És ahogy kell, annak rendje és módja szerint el is feledkeztem róla... 10 percig volt benn. Most olvad. Lehet ki kéne rakni az esőbe...