Huszonnyolcadik.

Mérhetetlen emberutálatom ma ismét előjött. Történt ugyanis, hogy bombariadó volt az áruházban (innen is köszi a betelefonálónak!). Úgyhogy bolt zár, kulcs lead, és irány a szombat délutáni 20 fokos meleg, bicóval. Első célpont az IKEA zöld gyepe és 100 Forintos hot-dogja. Utána csajok nézegetése, frizbizés versenyfrizbivel, valamint a hirtelen jött szabadság 1000%-os kihasználása. Ám amikor jó 3 óra elteltével visszatértünk az áruházhoz, nem hittem a szememnek. Olyan emberek várták a nyitást, akik akkor is ott voltak, amikor kitört a balhé. Azóta ott ültek a padon. És várták, hogy bemehessenek. Ennyire szánalmas az emberi lény, a panelproli. Nem tud magával mit kezdeni, egy verőfényes szombat délutánon, 20 fokos tavaszi melegben. Várja, hogy kinyisson az áruház. Bazmeg. Az egyik ilyen lúzer meg is kérdezett minket, hogy mikor nyitunk. A válasz kooperative a következő volt: reméljük minnél később. Erre persze családostúl kiborult, és kijelentette dühösen, hogy "akkor vásárlunk a Pólusban". Tedd azt. Vidd a családodat a betonrengetegbe. Remélem kipusztultok. Amúgy a délután többi része jól telt, igazából az volt a legjobb, ahogyan röhögtünk a "haabevásárlóközpontzárvaakkoröngyilkosleszekésnemtudokmitkezdenimagammal" embereken. Még több ilyet.