Tizenhetedik.

Ma sokszor meghallgattam a Manowar-tól a Return Of The Warlord c. nótát. Rájöttem, hogy tökjó. Arról szól, hogy hagyjanak békén, azt csinálok amit akarok, senki ne szóljon be, és senki és semmi nem érdekel. Na végre valaki megénekelte gondolataim.. hehe.
Nézegettem ma a politikai plakátokat, és tökjókat röhögtem azon, hogy vannak emberek, akik ránéznek Miniszterelnök Ferenc enyhén Jézusos beállítottságú képére, és azt mondják: "igen, ez az ember tudja mi kell nekem." Kár, hogy emberünk sem tudja mi a jó neki, de biztos jó lesz, ha a szívgyóccer ócsó lesz. Az nem baj, ha nincs szívbaja... Komolyan... van ember akit ez érdekel?? Néha már már idegesítenek ezek a "mi jobbak voltunk 4 éve, és a ti anyátok!" plakát, de ilyenkor elég a buta, politikában érdekelt emberekre gondolnom, és ekkor magamban jókat kacarászva továbbállok. Nem érdekel ki nyer. Nem érdekel ki mit ígér. Nem érdekel ki mit hazudik. Csak hagyjanak békén bicózni. Mindenesetre alig várom, hogy betámadjon egy ilyen ex-párttitkár kommunista öreg Május elsején... no annak majd jól megmondom. Hogy nem érdekel...
Jah, és ma reggel csodálatos élmény volt, amikor kiléptem a kapuba, és a tavaszi napocska cirógató melegét éreztem bőrömön. Igaz, hogy most megint jön a trutymák idő, de leaglább meleg lesz. Az is valami.